365/142 - Ilyenem lesz, ha megnövök! - Mint általában a matchboxos és bburagós fiú generációnak, nekem is vannak kedvenc sportautóim (igaz ma már több tucat van, amit kedvelek, régitől az újig, szögletestől a kerekig). Az első Corvette-et még a tévében láttam, harmadik generációs C3-as volt, hatalmas motorháza, csúcsos vonalai nagyon megtetszettek: Ilyenem lesz, ha megnövök! - mondtam sliccmagas koromban. Ugyanezt mondtam akkor is, amikor Érden jártam egy autószerelőnél, akinek két Corvettje is volt (negyedik generációs), egy fehér és egy fekete. De menő volt az a szerelő akkoriban… Aztán láttam később első generációst is, meg Stingray-eket, de a kedvencem mindig is a C3-as maradt (olyan Matchboxom is volt). Mindegyikre azt mondtam: Ilyenem lesz, ha megnövök! (természetesen egy K.I.T.T.-é alakított Pontiac és egy Batmobil mellett). Ma egy raktárban jártam, ahol egy karbonfóliás hatodik generációs Corvette állt velem szemben, miközben fotóztam eszembe jutott, hogy már megnőttem, de még mindig nincs ilyenem. Sebaj! Exponált a gép, majd dolgom végeztével beszálltam imádott 15 éves, kissé már kopott Seicentómba és mentem tovább dolgozni. Hiszen már megnőttem…
365/141 - A felhőgyár - Gőzerővel termeli az ősz gőzt a szombathelyi felhőgyár. A munkások hatalmas vattapamacsokat szakítanak a zsákból, s azokat fújják fel biciklipumpával, mielőtt szabadon engedik őket, a környéken már alig maradt szabad felület, ahova parkoltatni lehet a habos költeményeket. Hamarosan érkeznek a hatalmas, négymotoros repülőgépek, amikről majd az égi cowboyok lasszóval befogják a hatalmas bárányokat s elvontatják a pamacsokat kelettől-nyugatig szerteszét. Visznek innen mindenfelé, hármat kértek Skóciába egy fényképhez, hogy ne legyen üres az ég, a zöldellő mezők felett. Kettőt Venezuelába repítenek a Roraima hegy köré, mert egy helikopter lyukakat ütött a felhőtakarón. Londonból már tizenötért sürgönyöztek, sokat süt a Nap és az esernyők kiszáradt ponyvái sorra repedeznek. Hollywoodban négyért kiáltott a rendező a tölcsérébe, valami repülős filmet készítenek, de az egyik francia óvodához is rendeltek egy nyuszi formájút, mert a gyerekek holnap a szabadban festenek. Gőzerővel termeli az ősz gőzt a szombathelyi felhőgyár, percenként futnak be az újabb és újabb rendelések…
365/140 - Kiállítás a mélyben - Ma Borival a sárvári fürdőben jártunk, ahol megnyílt az ország első vízalatti kiállítása (este hatig volt látogatható, bár megfelelőbb azt mondanom, hogy úszható). Több olajfestményt vízhatlan tokokban az egyik medence aljára tapasztottak, amikor ott voltunk épp zuhogott az eső, így nem mentünk be a vízbe közelebbről megnézni, csak a medence széléről fotóztam, igaz ezen a képen a tükröződés miatt épp nem látni őket. Azért a festményeket órákig néző műelemzőknek annyira nem buli, kéne hozzá pár nagy levegő, vagy egy hosszabb búvárpipa. Pogácsázni és borozni is nehéz lehet egy ilyen megnyitón egy-egy kép előtt időzve…
365/139 - Esőcsinálók - Azt hiszem el kéne gondolkodnom, hogy lehetne ebből bizniszt csinálni, mert hogy mi értünk hozzá. Egyik barátom Zsolti, ha kocsit mos, akkor az esetek hetven százalékában pár óra múlva esni szokott az eső. Ha én eltervezem, hogy egy hét múlva motorozom, akkor az esetek szintén kb. 70 százalékában aznapra pont ideér a hidegfront, jégeső, vihar s miegymás. Tegnap Robi Golfját fotóztam, s már többedjére csúsztattunk az időpontot (úgy 20 százalékban a rossz idő miatt), sietnünk kellett, mert az ég beborult és villámok közepette hirtelen loccsantotta nyakon a várost a nagy zivatar. Na mármost, ha megbeszélünk majd egy fotózást, ahova én motorral megyek és aznap még Zsolti is lemossa a kocsiját, akkor elég esélyes az égi áldás. Ebből bizniszt kéne csinálni…
365/138 - Merkur - Bár a korban éltem pár évet, tapasztalni nem sikerült semmit sem az autó-előjegyzésből. Azt tudom, hogy nagyapám sokat várt anno a Trabira, méghozzá éveket. Utána olvasva tudatosult bennem pár éve, hogy miképp is működött a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat. Ma jószerivel 1-2 óra alatt vagy hamarább vehetünk akármilyen autót, ha van elképzelésünk és pénz hozzá a zsebben. Régen volt pár bemutatóterem, kevés modell, kiválasztotta a vevő az autót, kitöltötte a papírokat, befizette a kért előleget, majd várnia kellett, volt hogy 3-5 évig is. Amikor megérkezett a kocsi kifizette a maradék összeget, de le kellett nyelni azt is, hogy sok esetben nem a kért színben érkezett. Azért örülök, hogy ma már egyszerűbb ez a folyamat és nem csak pár modell közül lehet választani. A Merkur 1993-ban szűnt meg, ez a két “kilincs” egy szombathelyi trafik ajtaján van, ami majd július elsején szűnik meg. El kéne kunyerálnom ezeket az ereklyéket:)
365/137 - Péter János - Voltam már pár Firkin koncerten, de a mai napig nem is tudtam, hogy ez nem csak egy bandanév. Beírtam a keresőbe a zenekar nevét és kidobta Google kolléga, hogy “1 firkin = 40.9148269 liters” - tehát angol területen, ez hozzávetőlegesen egy söröshordó űrtartalmának felel meg. Szóval tegnap este a PAFÉn voltam az Ocho Machókkal, a nagy eső besarazott mindent, de azért jó buli volt. Utánuk következett a Firkin és ha már pacsiztunk, akkor napi képnek pont beillett Péter János alapító taggal való kezezésem. Ezt a látószöget azt hiszem majd folytatom, de bal kézzel fotózni nem egyszerű:)
365/136 - Paci - Egyik nagyapám lovakkal foglalkozott, amolyan lókupec volt, de nem csépai! Mivel a lovai háttal álltak az istállóajtónak, igazán sosem mertem közel menni hozzájuk, csak ha volt ott egy felnőtt is (ilyen a jól nevelt gyerek). Jóval idősebb koromban próbáltam ki a lovaglást s igaz csak egy karámban köröztünk Süsüvel, úgy tűnt, hogy jól megy, tehetségesnek tituláltak. Nem jártam sokszor pacigolni, azóta pedig már inkább benzines lovon ügettem az elmúlt években. Emlékszem még amikor a nagyapámnál feltettek az istállóban az egyik patásra, majd otthagytak úgy öt percre. Nekem egy órának tűnt, leszállni nem mertem, a paci közben fingott és még a falnak is dörgölőzött kicsit a lábammal. Hát ezek az én lovas élményeim, illetve a mai: a múzeumfaluban voltunk Borival, ő szedett füvet és etette a szépségeket, én meg addig körülöttük ólálkodtam a géppel:)
365/135 - Ugrás - Tegnap este koncerten voltam az Ocho Macho zenekarral, Budapesten jártunk, a Parkban. A tavalyi nyáron megszámolni is nehéz, hogy hány helyre kísértem el őket, hetente kettő-négy, de akadt olyan, hogy öt koncerten is megfordultam velük. Tegnap volt az első olyan idei koncertélményem, amikor szabadtéren vagyunk, és nem kell a pulcsi vagy a kabát, és még a farmert is rövidebbre cseréltem volna. Idén is lesz pár hely, ahol szívesen megfordulnék, közülük az egyik a VOLT Fesztivál, de most nem viszem túlzásba, hiszen kicsit több szabadidőt próbálok kovácsolni magamnak, ami egyelőre még nem sikerült, pedig már 5 hónap lement az évből. Szóval tegnap koncerten voltunk, és jól éreztem magam, egyik kedvenc képem a koncertről pedig ez lett. Készültem rá, vártam az ugrást;)
365/134 - A kisunoka - Ma a Fő téren ácsorogtunk Bonyival, amikor mellénk ért egy srác a nagyszüleivel. - És számtan van? - kérdezte az öreg a barna bőrszatyrot megigazítva kezében, színben még passzolt is a bőrszandálhoz, ami alatt fehér zoknit viselt. - Ja van. - mondta kis habozás után a srác, mert ugye mi mateknak hívjuk. A punk unoka hajszíne közelített a nagymama zakójának árnyalatához, mosolyogva néztük őket. Visszagondoltam arra, amikor annak idején utaztunk a nagyszüleimhez s dédanyámhoz, én acélbetétes bakancsban, fekete ruhában voltam, s lapockáig érő, de körben felnyírt hajjal léptem be az ajtón. Hogy mit gondoltak? Nem tudom. Én voltam az egykilencven magas kisunoka, kaptam sütit és a kredenc mellett sutyiban egy kis zsebpénzt is, ugyanúgy, mint amikor gombafrizurás, fagyifaló dundi kisiskolás voltam. Az unoka az unoka…
365/133 - Így kávézunk mi - Ma ebéd után lefőztem a szokásos feketéket, s gondoltam meg is mutatom, hogy az Atom bunkerben ki hogy issza a kávét. Jobbról kezdve: Bori sok-sok tejhabbal és édesítővel kéri, és szereti úgy is, ha egy csipetnyi cukorral meghintem a habot, mint ahogy magamnak szoktam, ha lattét kérek. Én két cukorral, kicsit hosszúra főzve, kedv szerint kevesebb-több tejjel, de lehetőleg crema is legyen a tetején, mert úgy szeretem. A macskuszunk Lucie sok tejjel és cukor nélkül issza, és külön kérés, hogy a kávét is hagyjam ki a csészéből. Mondjuk a legtöbbször ő vizet iszik, így kávézáskor nem zavar sok vizet, vagyis pont hogy csak azt zavarja… No ebbe rendesen belekeveredtem, mint a cukor a feketébe. Ti hogyan kávéztok? Azon kívül, hogy ülve, állva, vagy menet közben…
Garai Antal "Atom" vagyok, szombathelyi fotóriporter és az Ocho Macho zenekar fotósa/videósa. Ezek a legfontosabb életrajzi adataim, ez az oldal pedig a 365 projektemnek lett szentelve 2013 január 1-től.
